A temesvári reformátusságban 1989 utolsó hónapjaiban merült fel majdnem száz év után komolyabban a templomépítés gondolata. A Tőkés László ügyével szolidaritást vállaló egyháztagok, akik lelkipásztoruk vezetésével ellenálltak a kommunista szolgálatba szegődött püspöki önkénnyel, egyszerre maguk mögött érezték nemcsak a reformátusok és a magyarok, hanem a város román ajkú többségének és többi felekezeteinek a támogatását.
A szimpátiatüntetés diktatúraellenes népfelkelésbe torkollott. A Kondukátor megbukott, a város föllélegzett s szárnyra keltek a református álmok is.
A hivek TEMPLOMOT akartak, fehéret, TORNYOSAT, amelyet mindig szerettek volna, de a mostoha történelmi körülmények között mindaddig nem építhettek meg. Templomot, amely úgy állít jelt a forradalomnak, hogy eközben a jövőt szolgálja.
1996-ban az akkori városvezetés telket adományozott az egyháznak. Makovecz Imre világhírű építész elkészítette a szimmetrikus épületegyüttes látványterveit. 1999 tavaszán Gazda István lelkipásztor vezetésével megalakult az Új Ezredév Egyházközség, amelynek Presbitériuma fölvállalta ennek a nagyszabású tervnek elkezdését. A hívek egy emberként álltak a kezdeményezés mögé. Munkával, adományokkal és sok-sok imádsággal szolgálták közös ügyünket. Ugyanezt tették más vallású testvéreink is. Mindvégig magunk mögött tudtuk Tőkés László püspök támogatását.
Sok lehetséges eszközt megragadtunk. Például: képzőművészeti aukciókat is szerveztünk. Felkérésünkre a művészek – magyarok és románok egyaránt – alkotásaikat kínálták fel, hogy azokat árverésen értékesítve építkezésünk hasznára fordíthassuk. Megfigyelhető, hogy e látványilag és rendeltetését tekinve is rendkívüli épületegyüttes mögé sokan fölzárkóztak. Olyan szolidarítás alakult ki, mely meghaladta a felekezeti és nyelvi korlátokat.
